Vétek és bosszú... Bűn és bűnhhődés... akció és reakció. Ezek a szavak játszódtak le újra és újra Bianka Glasgow fejében, miközben az ágy szélén ülve húga minden egyes mozdulatát aggódva figyelte.
Lia Moornak fizetnie kell... csikorgatta fogait a lány. Nem engedem, hogy bárki bántson, meglásd kihozlak - az üzenetet próbálja telepatikusan elküldeni a lánynak, de közben persze tudja, hogy mindez nem segít vagy használ egy csöppet sem.
Amikor csendes az éjszaka a tévé előtt járkála várja, hogy történjen valami. Megszállottan figyeli a küzdő lányt, pedig nem segíthet rajta.
- Elég ebből. - tesz le egy újabb adag kávét Mrs. Glasgow az ágy melletti üvegazstalra. Az asztalon, a földön, az ágyon, de még az ablak párkányon is üres kávés dobozok találhatók. - Nézz magadra Bianka, - a lány talán még húgánál is nyúzottabb. Szeme alatt két hatalmas fekete folt, szemei ki vannak sírva, beesett az arcabeesett, körmei csontig vannak rágva. A lány egész testében reszket. - legalább hét kilót fogytál, kávén élsz, el sem mozdulsz a tévé elől vagy egy hete.
- Értsd meg, - kezdi a lány remegő hangon, a mogyoró barna szempárban könnyek csillognak - ha valami baja esik... - legördül az első ezüstszín könnycsepp és őt követi száz meg száz, elhomályosítva a lány látását. Bianka tenyereibe temeti az arcát és némán zokog. Vállai rázkódnak, lábai összecsuklanak, a lány térdre rogyva sír tovább.
- De így te is tönkre teszed magad - mondja komolyan a nő és magára hagyja nagyobbik lányát.
- Ostoba ribanc - szitkozódik a lány suttogva, majd felkel és az anyja után megy. Érzi ahogy egész testét átjárja a düh és az adrenalin. Idegesen sziszegi a szavakat az előtte álló nő felé. - Hát nem érted meg, hogy ha nem teszünk valamit meghal?- szögezi neki a kérdést és szúrós tekintettel várja a választ. Nem, nem is szúrós... szemei egyenesen szikrát szórtak.
- Hát tegyél! - emeli fel a hangját Mrs. Glasgow. Előbbi nyugodtsága egy pillanat alatt foszlott szét. Tesz egy ingerült kéz mozdulatot a levegőbe. Leginkább az intéshez hasonlítható, de mégsem üdvözlő jelentéssel bír. Ez inkább a "tessék csak, eszem ágában nincs visszatartani" kézjele. - De én nem fogok ahhoz aszizstálni, hogy belehalj az elkeseredettségbe. Csinálj akármit, ami felszabadít, de nem fogom hagyni, hogy elcseszd az életed, miatta! - volt valami abban a szóban, ami gyűlöletet sugárzott. A nő vett egy mély lélegzetet és kisétált a szobából, visszanyerve higadtságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése