Nos, lássuk a tervet:
A legelső segítő pont, hogy William odavan Biankáért, és bizonyára szívesen megfektetné. Ugyan ez elég instabil, de erre kellett alapozni az egészet. Tehát elvben úgy zajlana a megvalósítás, hogy Bianka besétál az Irányító Központba és ráveszi a férfit, hogy küldje ki a többi Játékmestert. Luke elintézi, hogy a Játékmesterek egy helyre terelődjenek és be tudják őket zárni. Eközben Bianka valahogyan beadja Williamnak a nyugtatót, amitől egy időre a férfi önkívületi állapotba esik. És végül Beete egy fülesen keresztül megadja az instrukciókat az áram lecsapásához.
Nem a legjobb, de jobb híján meg kell próbálniuk. Már csak hat versenyző van lassan és Bianka tudja, hogy Nova halála után, a húgának nem sok kell, hogy elveszítse a megmaradt ép eszét.
- Nos készen állsz? - kérdezi biztatóan Luke, miközben barátságosan megszorítja a lány kezét. Biankát jóleső remegés futja át, amitől a lány kissé megijed.
- Azt hiszem. - bólint bizonytalanul. Ez az utolsó esélyem. Ha most nem sikerült, akkor ő odabent nem fogja tovább bírni, tudom.
- Minden rendben lesz, meglátod. - mosolyog a fiú és átöleli Biankát. A lány csak dermedten áll, kezei bénán lógnak oldala mellett. Nem tud mit kezdeni a fiú közeledésével. Most miért csinálja ezt velem? Bianka emlékezz! Utálod őt, told már el magadtól! Mire vársz? De ahelyett, hogy kibújna az ölelő kezek közül, átkarolja a fiú mellkasát és arcát a nyakába temeti. Mi a fenét csinálok? Miért érzek nyugalmat, ha a karjaiban vagyok? Hiszen gyűlölnöm kéne... de már nem vagyok benne biztos, hogy tényleg így van.
- Khm... - krákog egyet Beete kellemetlenül. Bianka összeszorult torokkal néz fel. Szégyenkezve, lángoló arccal válik el a fiútól, aki ugyanígy érez, már amennyire az arckifejezéséről le lehet olvasni. - Nos, kezdhetjük? - kérdezi és odanyújt egy kisebb elektronikus ketyerét Biankának. Ez a füles, amely segítségével Beete és Bianka kapcsolatban tud maradni. A lány elveszi a készüléket és a fülébe teszi. - Peeta és Annie folyamatosan a folyosón lesznek és figyelnek, nehogy valami történjen. Ha meghallod a jelszót rögtön gyere el onnan jó? - Beete aggódik. Úgy gondolja, hogy talán Bianka túl sokat vállal, és még egy ilyen könnyen megvalósíthatónak tűnő tervbe is beüthetnek gikszerek, és nem kicsi a kockázat így sem.
- Mi a jelszó? - vág közbe Luke.
- Róka. - Amint a férfi kiejti a szót, a lány és a fiú azonnal egymásra néznek. Bianka jól tudja, ugyanarra gondolnak. Ez az egy szó, és mind a kettőjükben felélednek az emlékek, pedig már jó pár éve annak... Luke rókalánynak becézte Biankát, már csak a haja színe miatt is. És amikor egy sátrazás alkalmával egy rókakölyök addig nyüszített a sátor előtt, amíg be nem engedték, majd Biankához bújva elaludt, végleges lett a becenév. Bianka meg is akarta tartani, de végül ott kellett hagyniuk, hiszen a város nem épp a legkedvezőbb környezet egy kis rókának.
Luke kínos mosolyra húzza a száját. - Illik hozzád - mondja végül. Bianka megint képen törölné a fiút, de csak szemeit forgatja. Indulni akarna, de a fiú elkapja a csuklóját és visszahúzza. Egészen közel, a mellkasához, hogy szinte egymás szívverését is érezhetik. - Hé, vigyázz magadra, jó? - kacér mosoly bujkál az arcán. Bianka egyszerre pirul el és lesz ideges a fiú cselekedeteitől.
- Eressz - mondja halkan.Lesüti a szemeit és a földet bámulja. Bármit, csak Luke szemébe ne kelljen néznie! Még mindig érzi a nyomást a csuklóját, ahogy a fiú szorítja. - eressz - ismétli meg hangosabban a lány, de Luke mintha meg sem hallaná, bámulja tovább mosolyogva a lányt. - Eressz már el, süket vagy? - Bianka is elérkezett a türelme határához, kirántja a fiú kezéből a sajátját és dühösen elrobog. Luke arára elégedett mosoly ül ki. Mintha szándékosan fel akarta volna bosszantani Biankát.
Itt már mindenki teljesen megbuggyant. Mi történt megint Lukkal? Egyszer ilyen,egyszer olyan. Képtelenség kiigazodni rajta... habár belegondolva... én sem különbözök ezen a téren tőle.Visszamegy a szobájukba, ahol kiválasztja a legkivágottabb felsőt, ami egy élénk kék ujjatlan volt, rá egy krémszínű blézert és ugyanilyen színű kosztüm szoknyát, vagyis ahhoz hasonlót. A kosztüm szoknyák ugyanis általában térdig, vagy kicsivel afölé érnek, de ennek az alja combközép felett volt pár centivel. Élénk kék tűsarkúval pompásan mutatott.
- Gratulálok! - szólal meg egy hang, amint Bianka épp a tükörben méregeti magát. A lány ijedtében összerezzen és a hang irányába kapja a tekintetét, de nincs ott senki. - Egy ribanc lettél! - szólal meg ismét a hang. Bianka visszanéz a tükörbe és azon keresztül megpillant egy másik lányt a szoba sarkában. A lány egy egyszerű fekete pólót és világos farmert visel, tornacsukával. Lángvörös haja kócosan omlik a vállaira.
- Érte teszem és ezt te is nagyon jól tudod - veti az alak szemére Bianka. A húgára mondja. Hiszen érte bármit megtenne...
- Persze - mosolyodik el gúnyosan az alak. - De valld be Bianka! Tetszik neked, hogy itt minden körülötted forog. William oda van érted és bármit megtenne, hogy megkapjon! Luke meg epekedik utánad.
- Ez nem is... - a lány szavai elakadtak felháborodottságában. - Tudod hogy sosem a reflektor fény számított nekem. Én csak a húgomat akarom kihozni abból az istenverte arénából. - toppantott idegesen az egyik lábával. A mogyoróbarna szempárban könnyek csillogtak. - Miért csinálod ezt velem? - fordul meg hirtelen és bár nem látja az alakot, csak a tükrön keresztül, tudja, hogy ott van.
- Mi lenne, ha nem csapnád le az áramot? A húgod ügyes lány, majd csak kijut egyedül... Te meg itt úgy élhetnél, mint egy királynő... - búgja a csábító ajánlatot az alak Bianka fülébe. A lány közben visszafordult a tükör felé, hogy lássa hol van az árny. Egészen közel volt, szinte rátámaszkodott Bianka vállára. Lassan felemelt egy kósza hajtincset. - Gondolj magadra is! - suttogta a lány fülébe.
- Nem tehetem! Tudod, hogy nem lehet. Alicenek szüksége van rám. - Hetek óta először mondta ki a testvére nevét. Mindig csak úgy beszélt róla, mint a húgáról. Pedig Alice Glasgow nem csak annyiból állt, hogy Bianka húga legyen. A lánynak mégis olyan érzés volt ezt az egy szót kimondani, mintha ezer tőrt döftek volna a szívébe.
- Az egész életed csak róla szólt! Ideje, hogy elengedd végre a kezét. - az alak gúnyosan mosolyog. Bianka könnyeit próbálja törölgetni, mielőtt még bármelyik ezüstös csepp végig futhatna az arcán.
- 15 éves, gyerek még! - kiabálja a lány hisztérikusan. Egyre gyorsabban fújja ki és be a levegőt. Egész testében remegett a zaklatottságtól.
- Nem, nem az. - nevet higgadtan az árny. Biankát idegesíti az alak nyugodtsága.
- Elég! - kiabálja, úgy ahogyan a torkán kifér és teljes erejéből betöri a tükröt. Még utoljára hall egy kárörvendő nevetést. Lerogy a fürdőszoba hideg csempéjére és elfojtott zokogás tör fel a torkából. Egy fehér törülközőt ránt le a mosdó széléről és vérző kézfejére nyomja. A vörös folyadék cifra foltokban színezi meg a tiszta anyagot.
Bianka vállai ugyan rázkódnak, a mogyoróbarna szempárból mégsem jön egyetlen könnycsepp sem. Némán szenved, csak néha hallat egy-két rekedt köhögést. A torka fáj a kiabálástól és az erőltetéstől, de a felgyülemlett feszültség miatt mégis ordítani van kedve.
*
Új nap. Hogy hogyan telt az előző? Zavaros... Az egyetlen tiszta kép a törött tükör és a sebek a kezemen. A többi emlékem a tegnapról olyan, mint egy álom és nem vagyok benne biztos, hogy valóban megtörtént-e. Minden esetre, Luke mindenhova elkísér mostantól. Senki nem kérte rá, mégis így tesz. Aggódik értem. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz dolog... Mostanában semmiben sem vagyok biztos. Ez lettem én: egy bizonytalan ámokfutó.
Bianka már kora reggel felvette az ezüstösen csillogó, testre simuló ruhát. A pánt nélküli darab kiemelte a lány alakját és mivel a kapitóliumiak nem az egyszerű öltözködésükről híresek, a lány karját, vállán sötétkék szalag futott végig, majd körbekígyózta a mellkasát, hátát, combját, egészen a bokájáig, ahol eggyé vált az ugyanolyan színben pompázó magassarkúval. A szalaggal elrejtette a kézfején éktelenkedő vágásnyomokat. Semmi esetre sem szeretné, hogy William kérdezősködni kezdjen. A további hazugságokkal ugyanis még több kockázatot vállalna, hiszen ha bármiről, amit mondott, kiderül, hogy nem igaz, mindenkiben felmerül a gyanú, hogy miben hazudhatott még. A gyanakvás pedig a legkevésbé hiányzik most ebből az egész cirkuszból.
A szoba előtt Luke várta. A fiú szeme felragyogott a lány láttán.
- Igazán csinos vagy - köhintett halkan, mintha nem is akarta volna, hogy a másik meghallja a bókot.
- Mindjárt megfulladok ebben a göncben - nyögött Bianka. Kezeivel a nyaka körül tekergő szalag szorításán próbált enyhíteni. Az általában nyomasztó hangulatot adó sárga fény megcsillant az ezüstös anyagot. Bianka olyan képet festett mint egy ezüst csillag. Egy csillag, akit fogjuk ejtettek és megkötöztek. A lány komor tekintettel lépkedett, néha igazítani próbált az öltözetén, de nem sikerült kényelmesebbé tenni azt.
Az út némán telt. Kínos csönd állt be a két fiatal között. Luke többször is levegőhöz kapott, mintha mondani akart volna valamit, de végül mindig elvetette az ötletet.
- Hé, - fogta meg a lány csuklóját az Irányító Központ ajtaja előtt, mielőtt beléphetett volna azon. - Sok sikert Rókalány! - mondja kedvesen és a kezébe nyomja a fülest, amit Bianka minden bizonnyal elfelejtett betenni. A lány gúnyt vagy szemrehányást keresett Luke hangjában, de őszintének hangzott. Végül csak elvette a fülest és viszonozta a mosolyt.
- Köszi - nagy levegőt vett és benyitott a terembe.
A fiú még hallott pár szót a beszélgetésből, majd az ajtó bezáródott. Luke idegesen kezdett járkálni a folyosón.
- Szia - Bianka arcán még mindig ott volt a mosoly, amit eredetileg Luknak címzett. - Nem zavarlak? - bájosan rebegteti a szempilláját. A férfi kezdeti meglepettsége, vigyorrá alakul.
- Nem, gyere nyugodtan - odahúzza magához magához a lányt, aki habozás nélkül megcsókolja a férfit. Nyugalom Bianka! Hamarosan vége van... A lány óvatosan végighúzza a férfi hátán a körmeit. William beleborzong az érintésekbe. Egy pillanatra elválik a lánytól és a füléhez hajol. - Nem térhetnénk erre vissza este? Kettesben? - suttogja, mire a lány kuncogva megrázza a fejét. Rövid szünet következik, a férfi ingerülten pásztázza a lány arcát. - Van hátul egy kisebb terem, ahol egyedül tudunk lenni. - gondolkozik el. Bianka halk sikolyt hallat, majd kacéran az ajkaiba harap. Basszus úgy viselkedem, mint egy buta liba... Ráadásul nem is a terv szerint mennek a dolgok. Ha van hátul egy terem, akkor hogy fogom elérni, hogy a Játékmesterek "kettesben hagyjanak minket"? Basszus! A férfi kézen fogta és bevezette a hátsó szobába. A falak tele voltak nagy képernyőkkel, mind az aréna különböző pontján zajló eseményeket mutatta. Bianka megpillantja az egyik képernyőn Alicet, aki kétségbeesetten hadonászik, a mellette térdelő fiú pedig próbálja lefogni a kezeit. Bianka tudja, hogy a húgának Rohama van, de az újdonság, hogy lemarja a varrakat a sebeiről. A látvány olyan érzést nyújt Biankának, mintha valaki erőből gyomorszájon vágta volna. Hátra tántorodott és
- Jól vagy? - fogta meg gyengéden William a lány vállát. - Teljesen elsápadtál.
- Igen persze, - bólogatott erőtlenül. - Hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdezi halvány mosollyal az arcán. William bólintott és kiment a szobából. - Bette! - szólította a fülesen keresztül a férfit.
- Itt vagyok. - hallja Beete hangját a készülékben.
- Segítsen! Van itt hátul egy szoba és nem tudom kiüríteni az előteret. - vázolja gyorsan az akadályt Bianka.
- Igen, ez probléma. - gondolkozik el a férfi. - Ha nem csal az emlékezetem, van egy szekrény a szobában. Ha végeztél Williammal mondom a továbbiakat. - A vonal eléggé recseg, így Biankának különösen oda kell figyelnie a férfi utasításaira. Szemével meg is találja a kék, vasszekrényt. Válaszolni akar, hogy megtalálta, de ekkor bejön William, kezében egy pezsgős pohárral és benne szénsavas vízzel. A buborékok szaporán igyekeznek felfelé az italban.
- Köszönöm. - veszi át a hűsítőt a lány. Majd a szájához emeli, kortyol belőle párat, majd leteszi a közeli üvegasztalra. - Sokkal jobb. - mondja mosolyogva, majd újra közel lép a férfihez. - Hol is tartottunk? - először a vállára, majd az állára, szájára veti és végül a szemébe fúrja a tekintetét. Kacéran beharapja az alsó ajkát, mire a férfi hirtelen megcsókolja. Olyan hevesen és vadul csókol, hogy Bianka úgy érzi, hogy a férfi mindjárt felfalja. Gyengéden végig simít a lány hátán, egyre lejjebb, csípőjén, fenekén, majd megállapodik a combjain. Megfogja a combjait, mire Bianka átkulcsolja lábaival a férfi csípőjét. William az egyik irányító pultra teszi a lányt. Biankát érdekes mód kirázza a hideg és belenyög a csókba. Ez undorító... Lassan elérem, hogy önmagamtól is öklendezhetnékem van. Gusztustalan, amit csinálsz Bianka Glasgow.
A lány kezével a háta mögé nyúl és kiveszi a szalag alá rejtett fecskendőt. Eközben másik kezével beletúr a férfi hajába és végig simít a nyakán, vállnál megállapodva. Ekkor visszaemeli azt a kezét, amiben a fecskendő van és határozottan, de óvatosan beleszúrja a nyak melletti izomba. A férfi arcára azonnal kiül a döbbenet, szemei kikerekednek.
- Sajnálom. - suttogja mosolyogva Bianka. Végre valami amivel egy kicsit kielégíthette a benne mozgolódó erőszakos hajlamokat a férfi iránt. William reflexből löki el magától a lányt, de már későn, mivel Bianka be tudta fecskendezni a nyugtatót. A Főjátékmester a vállához kap, és térdre rogy. Érdekes morgás szerű hangot hallat majd kifekszik. Binaka csak halkan kuncog, majd átlépi a földön levő férfit és egyenesen a szekrényhez megy, majd szélesre nyitja a két szárnyát. Néhány revolvert, néhány kisebb gázmaszkot és egy gépfegyvert talált benne. A meglepettségtől eláll a szava is és néhány másodpercig csak nézi a fegyvereket. - Bette, ezek pisztolyok! - mondja végül a lány. Nem egészen tudja mi a terve a férfinak. Ő nem tudja egyiket sem használni, soha nem volt a kezében fegyver.
- Nem kell senkiben kárt tenned, csak tereld ki őket a teremből, majd dobj egyet Luknak is, hogy zárja be a Játékmestereket valahova. Mondjuk lőhetsz párat, hogy lássák, komolyan gondolod.
- De nem tudom, hogy kell! - suttogja ingerülten a vöröske.
- Látsz egy kis kart a tetején. - Beete lassan és nyugodtan magyaráz, és próbál úgy fogalmazni, hogy a lány is megértse. - Azzal tudod felhúzni a fegyvert, majd a ravasz meghúzásával ki tudod lőni a töltényt.
- Rendben. - Bólint a lány , bár tisztában van vele, hogy a férfi nem látja.
Kiveszi a szekrényből az egyik revolvert, felhúzza, majd óvatosan céloz vele, próbálja szokni. Nem süti el, nehogy felhívja magára a figyelmet. Amikor már úgy hiszi, nagyjából ura a fegyvernek, odasétál az Irányító Központba vezető ajtóhoz, nagy levegőt vesz, és berúgja a bejáratot.
Néhány játékmester sikított, mások csak összerezzentek, de voltak közöttük, akik unott arccal - még csak a meglepődés jelét sem mutatva - figyelték a lányt.
Bianka szívverése felgyorsult, és próbálta nem kapkodni a levegőt. Tekintete élesen cikázott, végül megállapodott Morphilián. A nő szúrós pillantásokat küldött a lány felé, de higgadtan méregette.
- Álljanak fel és szépen, csendben hagyják el a termet! - szólalt meg végül Bianka. Próbált ügyelni arra, hogy a hangja minél kevésbé remegjen. Közben lopva az egyik képernyőre tekintett, amin épp egy srácot tép szét egy hatalmas, medve szerű, lila szörny. A fiú sikítva próbál szabadulni a lény szorításából, de az egy szempillantás alatt végez vele. A másik srác elszántan hadonászik a lény felé kardjával, majd a lény két lábra ágaskodik, a fiú pedig egy hirtelen mozdulattal belemélyeszti a fegyvert a medve oldalába. Az egy darabig zavarodottan kapálózik, a fiú pedig óvatosan hátrál, majd beszalad a fák közé.
- Ugyan már... - mosolyodik el Morphilia. - egy légynek sem tudna ártani, nemhogy lelőne valakit - elereszt egy ironikus kacajt. Bianka pedig egyenesen rá irányítja az eddig céltalanul tartott revolvert.
- Kipróbálja? - húzza fel az egyik szemöldökét a lány és gonosz vigyort villant a nő felé. Undorítóak... Ahogy pöffeszkedve tervezgetik a legkülönfélébb módokat a gyerekek kínzására.
- Csak rajta - vág egy rideg grimaszt és magabiztosan néz továbbra is farkasszemet Biankával. A lány irányt változtatott és belelőtt az egyik Játékmester vállába. A férfi vékony és magas volt, sötétbarna hajjal és komor tekintettel. Kiálló arccsontja csak fokozta letargikus ábrázatát. A pasi arca eltorzult a fájdalomtól, vállához kapott és szívszaggató ordítás tör fel a tokából. Bianka visszafordul a nő felé és elengedett egy erőltetett/elégedett mosolyt, de a nő csak ingatja a fejét. - Csak tessék, ölje meg! - Miféle emberek ezek? Hogy képes egy ember ilyet mondani? A lány újra célzott, közben próbálta kerülni a pasi riadt tekintetét. Egy pillanatra összeszorította a szemeit, Gyerünk Bianka, lőj! A húgod már vagy három embert megölt, meg tudod tenni te is. óvatosan ráhelyezi az ujját a ravaszra, majd bátran belenézett a férfi szemébe, és golyót röpített a szívébe. Szörnyeteg vagyok. Bianka keserű ízt érzett a szájában, de közben azzal nyugtatta magát, hogy ez Alice szabadulását segíti.
- Nos ki a következő? - eszelős arcmimikája láttán Morphilia egy kicsit elbizonytalanodott.
- Jól van, rendben. - tartotta fel a nő a kezét, állva Bianka tekintetét. Lassan felemelkedett az irányító paneltől, aminél eddig ült. Bianka periférikusan látta az aranyszín madarakat, amik eközben rohamozták meg az aréna lakóit. A lány hirtelen elkapja a tekintetét és belelő a Morphilia mellett ülő nő karjába. A nő sikítozva pattan fel a helyéről.
- Gyorsabban - bök Bianka a fegyverrel az ajtó felé. Minden Játékmester felállt a helyéről és a kijárat felé vették az irányt. Kinyílik és kint Luke várja az érkezőket. A srác szemei egy kicsit kikerekednek a fegyveres Bianka láttán, aztán hüvelykujját mutatva jelzi, hogy odakinn minden rendben. A lány rámosolyog Lukra, majd bezárja az utolsó Játékmester után az ajtót.
- Beete, kiürítettem a termet. - a revolvert beakasztja a ruháján levő szalag egyikébe.
- Rendben, - hallja a fülesből a férfi hangját. - ha nem tévedek a bejárattal szemben találod a Főirányító panelt. A lány arra tekintve ugyanolyan számítógép féleséget lát, hologramos érintőpanellel és nagy képernyővel előtte.
- Mind egyforma, honnan tudja, hogy ez a Főpanel? - kérdezi bizonytalanul a lány.
- Általában a Főjátékmester-helyettes szokott ott ülni és középen van. - az összes infót olyan hangsúlyban mondta, mintha ezeket tudni, a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Ülj le hozzá és nyisd meg a menüt, ott találsz egy olyan pontot, hogy Vezérlőpult. - magyarázza a lánynak, miközben az igyekszik teljesíteni.
- itt úgy működik minden, mint egy rendes számítógépen... - jegyzi meg Bianka.
-Azért egy kicsit bonyolultabb, de látszatra hasonló. - kintről ordítások, dörömbölés és ajtócsapódás hallatszott. - Nos, a Vezérlőpultban találsz egy olyan pontot, hogy "lehetőségek".
- kódot kér. - Bianka zaklatottan próbálja követni a férfi utasításait, de egyre jobban felemeli a hangját a kétségbeesés miatt. Hátrapillantva a kivetítőre látja a húgát, ahogy egy szőke srác oldalán próbálja távol tartani magától a madarakat. - Beete!
- Igen nézem már, nézem. - Bianka zajt hall a háttérből. Mintha a férfi könyvet lapozgatna. - A kód: Wl318nx636. Mentorként bejárásom van bizonyos irodába, de tudod, hogy nem loptam volna, ha nem rólatok van szó. - A lány gyorsan gépeli a betűket, számokat.
- Nagyon hálás vagyok. A kód viszont nem jó. - a hangja és kezei remegnek.
- Próbáld az "n" betűt naggyal. - Beete hangja higgadt és száraz.
- Bejutottam - hadarja Bianka diadalmasan és tekintetével az újabb menüpontok között cikázik. Az egoista, saját nevének betűi a jelszava...
- Helyes. Látsz olyat, hogy "rendszer" - Bianka szemét zavarja a monitor erős, kék fénye, gyakran kell pislognia.
- Meg van. A rohadt életbe! - szitkozódik, amikor a képernyőn nagyban : "UJJLENYOMAT BEOLVASÁS" felirat jelenik meg.
- Mit kér? - érdeklődik Beete.
- Ujjlenyomatot. - fújja ki a levegőt idegesen a lány. - Gondolom Williamét. - Átrohan a terembe, ahol a férfi magatehetetlenül fekszik a padlón. Bianka átkulcsolja a hóna alatt a kezeit és úgy próbálja bevonszolni a nagyterembe a testet. - Miért vagy ilyen nehéz? - nyögi a lány, miközben a lécsőn húzza lefele. Véletlen kicsúszik a keze és leejti a férfit a lécsőre. - Úhh, bocsi, ez talán fájni fog, ha felébredsz. - a lány beleharap az alsó ajkába, hogy el ne nevesse magát. Odahúzza az irányító panelhez és nagy nehezen sikerül beállítania olyan pózba, hogy hozzáférjen a kezéhez. Sikerül levenni az ujjlenyomatot, a képernyő zölden kezd villogni, majd újabb menüpontok következnek. - Kész. - fújja ki kimerülten a levegőt a lány. - Most mire? - tekint a pontokra.
- Elvileg van egy olyan, hogy "beállítás". Oda menj be és ott van, hogy hálózat leállítás. Azzal elméletileg megszűnik az áram ellátás. - Eközben Bianka lopva a képernyőre pillant, Alicet már nem is látja, csak néhány véres csőrű madárt lát, amik egy kupacban körülötte nyüzsögnek.
- Köszönöm Beete. - hálálkodik végül, majd rámegy az utolsó lépésre és körülötte minden elsötétül.
A szoba előtt Luke várta. A fiú szeme felragyogott a lány láttán.
- Igazán csinos vagy - köhintett halkan, mintha nem is akarta volna, hogy a másik meghallja a bókot.
- Mindjárt megfulladok ebben a göncben - nyögött Bianka. Kezeivel a nyaka körül tekergő szalag szorításán próbált enyhíteni. Az általában nyomasztó hangulatot adó sárga fény megcsillant az ezüstös anyagot. Bianka olyan képet festett mint egy ezüst csillag. Egy csillag, akit fogjuk ejtettek és megkötöztek. A lány komor tekintettel lépkedett, néha igazítani próbált az öltözetén, de nem sikerült kényelmesebbé tenni azt.
Az út némán telt. Kínos csönd állt be a két fiatal között. Luke többször is levegőhöz kapott, mintha mondani akart volna valamit, de végül mindig elvetette az ötletet.
- Hé, - fogta meg a lány csuklóját az Irányító Központ ajtaja előtt, mielőtt beléphetett volna azon. - Sok sikert Rókalány! - mondja kedvesen és a kezébe nyomja a fülest, amit Bianka minden bizonnyal elfelejtett betenni. A lány gúnyt vagy szemrehányást keresett Luke hangjában, de őszintének hangzott. Végül csak elvette a fülest és viszonozta a mosolyt.
- Köszi - nagy levegőt vett és benyitott a terembe.
A fiú még hallott pár szót a beszélgetésből, majd az ajtó bezáródott. Luke idegesen kezdett járkálni a folyosón.
- Szia - Bianka arcán még mindig ott volt a mosoly, amit eredetileg Luknak címzett. - Nem zavarlak? - bájosan rebegteti a szempilláját. A férfi kezdeti meglepettsége, vigyorrá alakul.
- Nem, gyere nyugodtan - odahúzza magához magához a lányt, aki habozás nélkül megcsókolja a férfit. Nyugalom Bianka! Hamarosan vége van... A lány óvatosan végighúzza a férfi hátán a körmeit. William beleborzong az érintésekbe. Egy pillanatra elválik a lánytól és a füléhez hajol. - Nem térhetnénk erre vissza este? Kettesben? - suttogja, mire a lány kuncogva megrázza a fejét. Rövid szünet következik, a férfi ingerülten pásztázza a lány arcát. - Van hátul egy kisebb terem, ahol egyedül tudunk lenni. - gondolkozik el. Bianka halk sikolyt hallat, majd kacéran az ajkaiba harap. Basszus úgy viselkedem, mint egy buta liba... Ráadásul nem is a terv szerint mennek a dolgok. Ha van hátul egy terem, akkor hogy fogom elérni, hogy a Játékmesterek "kettesben hagyjanak minket"? Basszus! A férfi kézen fogta és bevezette a hátsó szobába. A falak tele voltak nagy képernyőkkel, mind az aréna különböző pontján zajló eseményeket mutatta. Bianka megpillantja az egyik képernyőn Alicet, aki kétségbeesetten hadonászik, a mellette térdelő fiú pedig próbálja lefogni a kezeit. Bianka tudja, hogy a húgának Rohama van, de az újdonság, hogy lemarja a varrakat a sebeiről. A látvány olyan érzést nyújt Biankának, mintha valaki erőből gyomorszájon vágta volna. Hátra tántorodott és
- Jól vagy? - fogta meg gyengéden William a lány vállát. - Teljesen elsápadtál.
- Igen persze, - bólogatott erőtlenül. - Hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdezi halvány mosollyal az arcán. William bólintott és kiment a szobából. - Bette! - szólította a fülesen keresztül a férfit.
- Itt vagyok. - hallja Beete hangját a készülékben.
- Segítsen! Van itt hátul egy szoba és nem tudom kiüríteni az előteret. - vázolja gyorsan az akadályt Bianka.
- Igen, ez probléma. - gondolkozik el a férfi. - Ha nem csal az emlékezetem, van egy szekrény a szobában. Ha végeztél Williammal mondom a továbbiakat. - A vonal eléggé recseg, így Biankának különösen oda kell figyelnie a férfi utasításaira. Szemével meg is találja a kék, vasszekrényt. Válaszolni akar, hogy megtalálta, de ekkor bejön William, kezében egy pezsgős pohárral és benne szénsavas vízzel. A buborékok szaporán igyekeznek felfelé az italban.
- Köszönöm. - veszi át a hűsítőt a lány. Majd a szájához emeli, kortyol belőle párat, majd leteszi a közeli üvegasztalra. - Sokkal jobb. - mondja mosolyogva, majd újra közel lép a férfihez. - Hol is tartottunk? - először a vállára, majd az állára, szájára veti és végül a szemébe fúrja a tekintetét. Kacéran beharapja az alsó ajkát, mire a férfi hirtelen megcsókolja. Olyan hevesen és vadul csókol, hogy Bianka úgy érzi, hogy a férfi mindjárt felfalja. Gyengéden végig simít a lány hátán, egyre lejjebb, csípőjén, fenekén, majd megállapodik a combjain. Megfogja a combjait, mire Bianka átkulcsolja lábaival a férfi csípőjét. William az egyik irányító pultra teszi a lányt. Biankát érdekes mód kirázza a hideg és belenyög a csókba. Ez undorító... Lassan elérem, hogy önmagamtól is öklendezhetnékem van. Gusztustalan, amit csinálsz Bianka Glasgow.
A lány kezével a háta mögé nyúl és kiveszi a szalag alá rejtett fecskendőt. Eközben másik kezével beletúr a férfi hajába és végig simít a nyakán, vállnál megállapodva. Ekkor visszaemeli azt a kezét, amiben a fecskendő van és határozottan, de óvatosan beleszúrja a nyak melletti izomba. A férfi arcára azonnal kiül a döbbenet, szemei kikerekednek.
- Sajnálom. - suttogja mosolyogva Bianka. Végre valami amivel egy kicsit kielégíthette a benne mozgolódó erőszakos hajlamokat a férfi iránt. William reflexből löki el magától a lányt, de már későn, mivel Bianka be tudta fecskendezni a nyugtatót. A Főjátékmester a vállához kap, és térdre rogy. Érdekes morgás szerű hangot hallat majd kifekszik. Binaka csak halkan kuncog, majd átlépi a földön levő férfit és egyenesen a szekrényhez megy, majd szélesre nyitja a két szárnyát. Néhány revolvert, néhány kisebb gázmaszkot és egy gépfegyvert talált benne. A meglepettségtől eláll a szava is és néhány másodpercig csak nézi a fegyvereket. - Bette, ezek pisztolyok! - mondja végül a lány. Nem egészen tudja mi a terve a férfinak. Ő nem tudja egyiket sem használni, soha nem volt a kezében fegyver.
- Nem kell senkiben kárt tenned, csak tereld ki őket a teremből, majd dobj egyet Luknak is, hogy zárja be a Játékmestereket valahova. Mondjuk lőhetsz párat, hogy lássák, komolyan gondolod.
- De nem tudom, hogy kell! - suttogja ingerülten a vöröske.
- Látsz egy kis kart a tetején. - Beete lassan és nyugodtan magyaráz, és próbál úgy fogalmazni, hogy a lány is megértse. - Azzal tudod felhúzni a fegyvert, majd a ravasz meghúzásával ki tudod lőni a töltényt.
- Rendben. - Bólint a lány , bár tisztában van vele, hogy a férfi nem látja.
Kiveszi a szekrényből az egyik revolvert, felhúzza, majd óvatosan céloz vele, próbálja szokni. Nem süti el, nehogy felhívja magára a figyelmet. Amikor már úgy hiszi, nagyjából ura a fegyvernek, odasétál az Irányító Központba vezető ajtóhoz, nagy levegőt vesz, és berúgja a bejáratot.
Néhány játékmester sikított, mások csak összerezzentek, de voltak közöttük, akik unott arccal - még csak a meglepődés jelét sem mutatva - figyelték a lányt.
Bianka szívverése felgyorsult, és próbálta nem kapkodni a levegőt. Tekintete élesen cikázott, végül megállapodott Morphilián. A nő szúrós pillantásokat küldött a lány felé, de higgadtan méregette.
- Álljanak fel és szépen, csendben hagyják el a termet! - szólalt meg végül Bianka. Próbált ügyelni arra, hogy a hangja minél kevésbé remegjen. Közben lopva az egyik képernyőre tekintett, amin épp egy srácot tép szét egy hatalmas, medve szerű, lila szörny. A fiú sikítva próbál szabadulni a lény szorításából, de az egy szempillantás alatt végez vele. A másik srác elszántan hadonászik a lény felé kardjával, majd a lény két lábra ágaskodik, a fiú pedig egy hirtelen mozdulattal belemélyeszti a fegyvert a medve oldalába. Az egy darabig zavarodottan kapálózik, a fiú pedig óvatosan hátrál, majd beszalad a fák közé.
- Ugyan már... - mosolyodik el Morphilia. - egy légynek sem tudna ártani, nemhogy lelőne valakit - elereszt egy ironikus kacajt. Bianka pedig egyenesen rá irányítja az eddig céltalanul tartott revolvert.
- Kipróbálja? - húzza fel az egyik szemöldökét a lány és gonosz vigyort villant a nő felé. Undorítóak... Ahogy pöffeszkedve tervezgetik a legkülönfélébb módokat a gyerekek kínzására.
- Csak rajta - vág egy rideg grimaszt és magabiztosan néz továbbra is farkasszemet Biankával. A lány irányt változtatott és belelőtt az egyik Játékmester vállába. A férfi vékony és magas volt, sötétbarna hajjal és komor tekintettel. Kiálló arccsontja csak fokozta letargikus ábrázatát. A pasi arca eltorzult a fájdalomtól, vállához kapott és szívszaggató ordítás tör fel a tokából. Bianka visszafordul a nő felé és elengedett egy erőltetett/elégedett mosolyt, de a nő csak ingatja a fejét. - Csak tessék, ölje meg! - Miféle emberek ezek? Hogy képes egy ember ilyet mondani? A lány újra célzott, közben próbálta kerülni a pasi riadt tekintetét. Egy pillanatra összeszorította a szemeit, Gyerünk Bianka, lőj! A húgod már vagy három embert megölt, meg tudod tenni te is. óvatosan ráhelyezi az ujját a ravaszra, majd bátran belenézett a férfi szemébe, és golyót röpített a szívébe. Szörnyeteg vagyok. Bianka keserű ízt érzett a szájában, de közben azzal nyugtatta magát, hogy ez Alice szabadulását segíti.
- Nos ki a következő? - eszelős arcmimikája láttán Morphilia egy kicsit elbizonytalanodott.
- Jól van, rendben. - tartotta fel a nő a kezét, állva Bianka tekintetét. Lassan felemelkedett az irányító paneltől, aminél eddig ült. Bianka periférikusan látta az aranyszín madarakat, amik eközben rohamozták meg az aréna lakóit. A lány hirtelen elkapja a tekintetét és belelő a Morphilia mellett ülő nő karjába. A nő sikítozva pattan fel a helyéről.
- Gyorsabban - bök Bianka a fegyverrel az ajtó felé. Minden Játékmester felállt a helyéről és a kijárat felé vették az irányt. Kinyílik és kint Luke várja az érkezőket. A srác szemei egy kicsit kikerekednek a fegyveres Bianka láttán, aztán hüvelykujját mutatva jelzi, hogy odakinn minden rendben. A lány rámosolyog Lukra, majd bezárja az utolsó Játékmester után az ajtót.
- Beete, kiürítettem a termet. - a revolvert beakasztja a ruháján levő szalag egyikébe.
- Rendben, - hallja a fülesből a férfi hangját. - ha nem tévedek a bejárattal szemben találod a Főirányító panelt. A lány arra tekintve ugyanolyan számítógép féleséget lát, hologramos érintőpanellel és nagy képernyővel előtte.
- Mind egyforma, honnan tudja, hogy ez a Főpanel? - kérdezi bizonytalanul a lány.
- Általában a Főjátékmester-helyettes szokott ott ülni és középen van. - az összes infót olyan hangsúlyban mondta, mintha ezeket tudni, a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Ülj le hozzá és nyisd meg a menüt, ott találsz egy olyan pontot, hogy Vezérlőpult. - magyarázza a lánynak, miközben az igyekszik teljesíteni.
- itt úgy működik minden, mint egy rendes számítógépen... - jegyzi meg Bianka.
-Azért egy kicsit bonyolultabb, de látszatra hasonló. - kintről ordítások, dörömbölés és ajtócsapódás hallatszott. - Nos, a Vezérlőpultban találsz egy olyan pontot, hogy "lehetőségek".
- kódot kér. - Bianka zaklatottan próbálja követni a férfi utasításait, de egyre jobban felemeli a hangját a kétségbeesés miatt. Hátrapillantva a kivetítőre látja a húgát, ahogy egy szőke srác oldalán próbálja távol tartani magától a madarakat. - Beete!
- Igen nézem már, nézem. - Bianka zajt hall a háttérből. Mintha a férfi könyvet lapozgatna. - A kód: Wl318nx636. Mentorként bejárásom van bizonyos irodába, de tudod, hogy nem loptam volna, ha nem rólatok van szó. - A lány gyorsan gépeli a betűket, számokat.
- Nagyon hálás vagyok. A kód viszont nem jó. - a hangja és kezei remegnek.
- Próbáld az "n" betűt naggyal. - Beete hangja higgadt és száraz.
- Bejutottam - hadarja Bianka diadalmasan és tekintetével az újabb menüpontok között cikázik. Az egoista, saját nevének betűi a jelszava...
- Helyes. Látsz olyat, hogy "rendszer" - Bianka szemét zavarja a monitor erős, kék fénye, gyakran kell pislognia.
- Meg van. A rohadt életbe! - szitkozódik, amikor a képernyőn nagyban : "UJJLENYOMAT BEOLVASÁS" felirat jelenik meg.
- Mit kér? - érdeklődik Beete.
- Ujjlenyomatot. - fújja ki a levegőt idegesen a lány. - Gondolom Williamét. - Átrohan a terembe, ahol a férfi magatehetetlenül fekszik a padlón. Bianka átkulcsolja a hóna alatt a kezeit és úgy próbálja bevonszolni a nagyterembe a testet. - Miért vagy ilyen nehéz? - nyögi a lány, miközben a lécsőn húzza lefele. Véletlen kicsúszik a keze és leejti a férfit a lécsőre. - Úhh, bocsi, ez talán fájni fog, ha felébredsz. - a lány beleharap az alsó ajkába, hogy el ne nevesse magát. Odahúzza az irányító panelhez és nagy nehezen sikerül beállítania olyan pózba, hogy hozzáférjen a kezéhez. Sikerül levenni az ujjlenyomatot, a képernyő zölden kezd villogni, majd újabb menüpontok következnek. - Kész. - fújja ki kimerülten a levegőt a lány. - Most mire? - tekint a pontokra.
- Elvileg van egy olyan, hogy "beállítás". Oda menj be és ott van, hogy hálózat leállítás. Azzal elméletileg megszűnik az áram ellátás. - Eközben Bianka lopva a képernyőre pillant, Alicet már nem is látja, csak néhány véres csőrű madárt lát, amik egy kupacban körülötte nyüzsögnek.
- Köszönöm Beete. - hálálkodik végül, majd rámegy az utolsó lépésre és körülötte minden elsötétül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése